Elterjedés, élõhely: Balin (Aspius aspius) A balin valamennyi nagyobb folyó, illetve állóvizünkben megtalálható (Duna, Tisza, Körösök, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó). Nyíltvízi ragadozó hal, zsákmányát a felszín közelében ragadja meg. Folyókban kedveli az erõsebb áramlású részeket, kõruganyok, kõgátak a sodrását, illetve duzzasztómûvek oxigéndús alvizét. Tavakban elsõsorban a nyíltvizen tartózkodik, innen rabol a nádtisztásokon bandázó kishalakra. Sokszor csapatokban vadászik, egy nagyobb balincsapat bekerítve ront rá a kishalakra.

Testfelépítés: Teste torpedó alakú, áramvonalas. Színe, hátoldalon grafitszürke, oldalán ezüstösen csillogó, hasa fehér. Teste kissé síkos, bõrét apró pikkelyek fedik. Úszói erõteljesek, nagyok, fõleg a farokúszó amely e vízben a gyors haladást teszi lehetõvé színük palaszürke. A hátúszója nagy elsõ sugara kemény, ha a balin a felszín közelében úszik gyakran kilátszik a hátúszó hegye a vízbõl, mintegy barázdát húzva. Innen lehet tudni, hogy a balin a felszín közelében vadászik. Feje nagy, szájnyílása csúcsba nyíló, mélyen bevágott, alsó ajka kampósan végzõdik. Mivel fogai nincsenek áldozatát egyetlen szippantással nyeli el, sõt elõfordul, hogy a balin az orrával kiüti a vízbõl a kishalat, s mikor az bódultan visszaesik akkor kapja el. Érzékszervei rendkívül fejlettek, oldalvonala kitûnõen érzékeli a vízben a rezgéseket, szeme nagy szemgyûrûje citromsárga.

Szaporodás: Március-április hónapba ívik, az ívást heves balintánc elõzi meg. Ikráit a part menti növényzetre rakja.

Táplálkozás: Az ikrából kikelt ivadék az elsõ napokban planktonikus szervezeteket fogyaszt, késõbb áttér az alsórendõ rákokra (Diatoma, Gammarus pulex, Daphnia). Ezután fõleg vízre pottyanó rovarok és kisebb halivadékok szerepelnek étlapján, csak késõbb tér át a ragadozó életmódra. A kifejlett példányok ragadozó mivoltjuk ellenére szívesen fogyasztják a vízi rovarokat is, fõleg tiszavirágzáskor figyelhetünk meg nagy balincsapatokat, amint a víz felett repülõ kérészt kapkodják